Nyílászáró linkek

  Egyszer jó lenne szembesíteni egyes már régen elhunyt sci-fi-szerzőket azzal a világgal, amiben élünk. Tudniillik, ami a mi jelenünk, az az ő jövőjük volt, s ahogy anno elképzelték, nos, annak köze sincs ahhoz, amilyen aztán lett. Nincsenek lebegő városok, évtizedekre (ha nem századokra) van a Mars kolonizálása… És hol van a papírmentes iroda?! A nyomtatás még most, a 21. század második évtizedében is olyan népszerű, mintha legalábbis nem lapulna már mindenkinek a zsebében, a táskájában olyan nagy felbontású képernyővel ellátott mobiltelefon/tablet/könyvolvasó/notebook, amely képes arra, hogy a nyomtatás nagy részét idézőjelbe tegye. Kétségtelen, hogy egyes esetekben a papír előnyt élvez a nullákkal és az egyesekkel szemben, de legtöbbször pusztán arról van szó, hogy a nyomtatás révén reprodukáljuk azt, ami egyszer már digitálisan megvan. Ennek néha (mint az egyetemisták jegyzeteinek, előadásainak, könyveinek kinyomatása) van némi értelme, míg máskor egyáltalán nincs. De megszoktuk. Ha valaki otthon érzi magát a természetben, és aggódik amiatt, hogy fák hulljanak el értelmetlenül (csak, hogy valamilyen teljesen felesleges dolgot nyomtassunk rájuk), az nem tudja teljes szívből üdvözölni azt, hogy a nyomtatás a mai napig ilyen népszerű. Persze, kell, de akkor is. Lehet ezt ésszerűen is csinálni!